A tolmácsolási események jellemzésének szempontjai
Az egyes tolmácsolási ungarisch-deutsch dolmetscher események között számos szempont alapján lehet különbséget tenni. Ezek a szempontok azonban többnyire nem határozhatók meg kétpólusúan, sokkal inkább egy skálán ábrázolhatók, attól függően, milyen erősen határoznak meg egy tolmácsolási eseményt. Ennek ábrázolására tesz kísérletet a bolgár Alexieva (1997), aki tipológiáját multiparaméteres tipológiának nevezi, és a tolmácsolási eseményt hat paraméter alapján határozza meg.
Az első paraméter a tolmácsolás dolmetscherbüro ungarisch módja (szimultán, fülbesúgás, konszekutív, liaison). Mint már említettük, az esemény jellege előrevetítheti a tolmácsolás módját. Többnyelvű nemzetközi konferenciákon elengedhetetlen a szinkrontolmács-berendezés, konszekutív tolmácsolással a konferenciák ma már elképzelhetetlenek lennének. A diplomáciában és a protokolláris eseményeken, mint a kitüntetés-átadás, megnyitó, pohárköszöntő stb., általában a hosszúszakaszos konszekutív tolmácsolás a jellemző. A menekültügyben, a bíróságokon a gyors váltású kérdésfelelet játék, a tipikus összekötő (liaison) tolmácsolás a jellemző. Ha valamely rendezvényen csak egy vagy két külföldi vesz részt, általában a fülbesúgásos tolmácsolást budapest ungarisch dolmetsch alkalmazzák, ami nagyjából megfelel a berendezés nélküli szinkrontolmácsolásnak, de általában sokkal fárasztóbb. A sok vegyes vállalat megjelenésével a gazdasági életben különösen megnőtt a fülbesúgásos tolmácsolási megbízások száma, hiszen a gazdasági társaságok közgyűlésein, igazgatósági és felügyelőbizottsági ülésein mindig jelen vannak a külföldi résztulajdonos képviselői is, akik mögött általában ott ül a tolmács, és fülbesúgva tolmácsolja az elhangzottakat, illetve konszekutív tolmácsolást végez, ha az illető célnyelvi partner szólásra jelentkezik.
A második paramétert az német-magyar tolmács események szereplőinek, a kommunikációs partnereknek a viszonya jelenti. Alapvetően meghatározó a kulturális közelségük, ami a legjobban szintén egy skálán ábrázolható. Nyilvánvalóan a magyar és német üzleti partnerek kulturálisan közelebb állnak egymáshoz, mint a magyar hatóság képviselője és a zöld határon elfogott afgán menekült. Mivel a tolmács egyben az interkulturális kommunikáció szakembere is, valószínűleg a kulturálisan távolabb partnerek közötti tolmácsoláskor több implicit állítást kell mindkét irányban explicitálnia, bővebben kifejtenie.
A kommunikációs partnerek egymáshoz viszonyított státusza szintén meghatározó a tolmácsolás szempontjából. Másképpen tolmácsolunk német tolmácsolás budapest egyenrangú felek között, mint egymás alá- és fölérendelt partnerek esetében. A külföldi gyárigazgató más szókinccsel, más kifejezésekkel beszélget partnerével, a magyar gyárigazgatóval, mint a munkásokkal, akikkel a gyárlátogatás során találkozik.
Fontos tudnia a tolmácsnak azt is, milyen előzetes információs szinttel, általános és szakmai tudással rendelkeznek a partnerek. Minden új lesz számukra, ami a tolmácsolási budapest német tolmács eseményen elhangzik, vagy csak bizonyos részletek jelentenek majd számukra új információt? Ezeket az információkat nyilvánvalóan különös gonddal kell tolmácsolni. Más és más a kommunikációs helyzet aszerint, hogy szakember tárgyal szakemberrel, szakember a nem szakemberrel, vagy éppen két nem szakember valamilyen szakmai kérdésről, pl. egy amerikai és egy magyar titkárnő a két ország jövedelemadó-rendszere közötti különbségekről.
A gyakorlatban számos példát találunk arra, hogy a partnerek nem célirányosan kommunikálnak. Sokszor előfordul, hogy szakemberek úgy szólnak laikusokhoz, mintha azok is szakemberek lennének, jellemző ez például orvosokra, akik a betegnek úgy írják le a diagnózist, mintha ők is orvosok lennének, vagy a tudós ismeretterjesztő ifjúsági előadáson úgy beszél, mintha külföldi kollegájának mesélne kísérleteiről. A tolmács ilyenkor mindig dilemma előtt áll. Megteheti-e, hogy átalakítja az elhangzottakat a célnyelvi hallgatóság tudás- és információszintjének megfelelően, vagy pedig ragaszkodnia kell az elhangzott szöveghez, noha tudja, hogy a közönség budapest werbespots deutsch nem fogja érteni az elhangzottakat, és talán még őt is hibáztathatja majd azért, hogy nem értette meg az előadást.
A konszekutív tolmácsolás
A konszekutív, magyarul követő tolmácsolás kifejezést szintén használhatjuk tágabb és szűkebb értelemben egyaránt. Tág értelemben konszekutív minden olyan tolmácsolás, amikor a tolmács az adó bizonyos szövegrészének elhangzása után kezdi meg a célnyelvi szöveg megalkotását. Ez a szövegrész lehet egészen rövid, akár félmondatnyi is, de természetesen egész gondolatmenetet is átfoghat, amelynek hossza elérheti a 8-10 percet. Amennyiben az adó és a vevő nagyon gyorsan váltogatja egymás szerepét, tehát gyors váltású párbeszédről van szó, inkább az összekötő vagy liaison tolmácsolás megnevezést használjuk. Erre a már említett bírósági, hatósági és egészségügyi tolmácsolás során kerül gyakran sor. A hivatalos gazdasági vagy politikai találkozókon, sajtótalálkozókon, protokolláris események alkalmával már általában hosszabb ideig tartják maguknál a beszélők a szót, sokszor nem is párbeszédről van szó, hanem egymás után elhangzó beszédekről. Ilyenkor beszélünk szűkebb értelemben vett konszekutív tolmácsolásról. A tolmács a hosszabb szövegszakaszokat jegyzetei alapján adja vissza a célnyelven. A jó jegyzeteléstechnika alapvető fontosságú a tolmácsolás sikere számára. A tolmács jegyzete azonban nem gyorsírás, nem hosszabb időre (pl. vizsgafelkészülésre) szóló jegyzet, csupán külső memória, ahova az kerül, aminek már az eredeti memóriában nem jutott hely. A jegyzet mennyisége ezért nagyban függ a tolmács pillanatnyi felkészültségétől, szellemi frissességétől, kipihentségétől stb.
A tolmácsképzésben a 8-10 perces konszekutív tolmácsolás elsajátítása a végcél, ilyenkor derül ugyanis ki, hogy a tolmács valóban rendelkezik-e a megfelelő technikákkal, valóban képes-e értelemközpontú üzenetátvitelre. A célnyelvi szöveg általában 2-3 perccel rövidebb a forrásnyelvinél, hiszen a tolmácsnak már rendelkezésére áll a "gondolat", számos ismétlést és redundáns elemet kihagyhat a célnyelvi szöveg megalkotásakor. Ilyenkor mutatkozik meg igazán, mennyire más tevékenységet végez a tolmács, mint a fordító. Míg utóbbi inkább szóközpontúan dolgozik, a tolmács sokkal inkább elszakad az elhangzott szöveg nyelvi eszközeitől, úgymond "deverbalizálja" az üzenetet, és azt a célnyelven újrafogalmazza. Gondoljuk csak meg: ha hallunk egy 8 perces előadást vagy "eszmefuttatást" egy számunkra fontos témáról anyanyelvünkön, és kollegánk, aki nem figyelt oda, megkér, mondjuk el neki, mit mondott az előadó, képesek leszünk számára összefoglalni az elhangzottakat, de eszünkbe sem fog jutni, hogy pontosan azokat a mondatszerkezeteket, minden esetben ugyanazokat a nyelvi eszközöket használjuk, mint az előadó. Miért várjuk el akkor kétnyelvű kommunikáció esetén, hogy a tolmács ugyanazokat a szavakat és mondatszerkezeteket használja, ha ennek az elvárásnak egynyelvű kommunikáció esetén eszünkbe sem jut megfelelni.
Sokan azzal érvelnek a hosszú szakaszos konszekutív tolmácsolás ellen, hogy az mindenkinek unalmas, hiszen a vevő 8 percig nem ért semmit, az adó pedig a következő 6-7 percet unatkozza át. Ebben kétségkívül van némi igazság, azonban sokan — pl. a német politikusok — mindig élnek azzal a lehetőséggel, hogy gondolataikat kifejtsék, és csak azután adják át a szót a tolmácsnak. Sok beszélőt megzavar a szövegalkotásban, ha a tolmács hirtelen a szavába vág, és elkezd vele párhuzamosan beszélni, nem beszélve arról, hogy ez a tolmács részéről kifejezetten udvariadan is. Ha a tolmács egyszerre beszél az előadóval, a közönség issza meg a levét, ugyanis nem tud csak azegyik nyelvi változatra összpontosítani. Természetesen előfordul, hogy az előadó elfelejtkezik arról, hogy tolmácsolják, ilyenkor finoman lehet és kell is figyelmeztetni őt, hogy most már lassan a tolmácson lenne a sor. A gyakorlatban ezek a helyzetek sokszor úgy oldódnak meg, hogy a beszélő környezetéből valaki figyelmezteti őt, engedje már a tolmácsot szóhoz jutni, és így a tolmácsnak nem is kell beavatkoznia.
Az Európai Unió tolmácsszolgálatai, a Bizottság tolmácsszolgálata, a SCIC és az Európai Parlament tolmácsigazgatósága, valamint az Európai Bíróság tolmácsszolgálata, mint Európában alegnagyobb tolmács-munkaadók, az általuk szervezett vizsgán nagyon nagy hangsúlyt helyeznek a tolmács konszekutív teljesítményére. Aki nem oldja meg helyesen az első 8-10 perces konszekutív tolmácsolási feladatot, nem is kezdheti meg a vizsgát szinkrontolmácsolásból, és nem is kap lehetőséget arra, hogy az uniós intézményeknél tolmácsolhasson.